Kellemetlenek, de gyógyíthatóak: a húgyúti megbetegedések

c_400_200_16777215_00_images_19feor.jpgAz egyik leggyakoribb urológiai megbetegedés a húgyhólyag gyulladása. Leginkább a nőket érinti, 80%-uk élete során legalább egyszer átesik a kellemetlen tünetegyüttessel járó betegségen.

Dr. Kondás Józseffel, a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központurológus főorvosával, az orvostudomány kandidátusával az alsó húgyúti gyulladásos megbetegedésekről, és azok kezelési lehetőségeiről beszélgettünk.

Melyek a kiváltó okai az urológiai gyulladásos betegségeknek?

A húgyúti gyulladásos megbetegedések klasszikus felosztásának az alapja az anatómiai lokalizáció, de ettől eltérően, vizsgálni kell a kórokozókat, a gyakoriságot és epidemiológiai szempontokat is előtérbe helyezhetünk. Ez a felosztás természetesen ma is alkalmazható, jelenleg azonban a tünetet okozó, vagy tünetmentes húgyúti fertőzéseket a mindennapi terápia megválasztásának szempontjából, a klinikai tapasztalatok alapján három csoportba oszthatjuk. Az első, és leggyakoribb a nem-komplikált női alsó húgyúti infekciók (a cystitis - azaz hólyaghurut -, a húgycsőgyulladás, a visszatérő cystitis, és az ún. akut húgycsőtünetek). Második csoport a nem komplikált vesemedence-gyulladás (pyelonephritis) nőknél, a harmadik pedig a komplikált húgyúti infekciók (a férfiak húgyúti infekciói és a női szövődményes húgyúti gyulladások).

Mi is pontosan az akut cystitis, és milyen tünetei vannak?

A húgyutakban normális esetben nincsenek baktériumok. A cystitis leggyakrabban 20-50 év közötti nők esetében fordul elő, és rendszerint összefügg a szexuális élettel. A női húgycső anatómiai elhelyezkedése és rövidsége teszi lehetővé, hogy a hüvelyben és a húgycső külső szakaszában elhelyezkedő baktériumok feljutását a hólyagba. A húgyúti fertőzés korlátozódhat csak a hólyagra, de kb. 25-30%-a továbbterjed az uretereken keresztül a vesékre. A nem-komplikált alsó húgyúti fertőzések kórokozója az esetek 80%-ban az Escherichia coli baktérium. Számtalan altípusa ismert, de közülük csak néhány okoz a húgyutakban megbetegedést. Az Escherichia coli baktérium mellett a bélbaktériumok közül még a Proteus, Klebsiella és Staphylococcus törzsek fordulhatnak elő gyakrabban (2-5%). Az akut cystistis tünetei: a gyakori, kínzó, parancsoló jellegű vizelési ingerek, vizelés közben a húgycsőben égető érzés, vizelés után nincs megkönnyebbülés, alhasi és deréktáji-keresztcsonti fájdalom, a vizeletben véres elszíneződés, levertség, hőemelkedés. Vizelettenyésztés nem-komplikált akut cystitis esetén nem javasolt, hisz mind a kórokozó, mind az antibiotikum-érzékenység nagy biztonsággal megjósolható. Tenyésztésre csak visszatérő esetben, vagy sikertelen kezelést követően van szükség.

Milyen terápiát alkalmaznak az akut cystitis kezelésére?

Terápia megválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy az „ideális antibiotikum” kiválasztásával a cystitises panaszok gyorsan megszűnjenek, és a korai visszaeséseket megelőzzük. Általában nincs szükség hosszú, 7, esetenként 10-14 napos antibiotikumos kezelésre. Amennyiben a beteg kórtörténetében évente kevesebb, mint két cystitises alkalom szerepel, úgy jelenleg a három-ötnapos kezelés a legrövidebb idő, mellyel kielégítő tartós eredmények érhetők el. Ofloxacin, ciprofloxacin, norfloxacin, fosfomycin és kotrimoxazol adásával elegendő a háromnapos, míg a penicillin, kefalosporin származékok alkalmazásával minimálisan ötnapos kezelésre van szükség. Figyelembe kell azonban venni, hogy világszerte változik a vizeletből kimutatható Escherichia coli baktérium antibiotikumok iránti érzékenysége, így az antibiotikum gyógyító képessége is. Ennek alapján változtatni kell a későbbiekben a fenti kezelési elveken.

Mit kell tudnunk a visszatérő cystitisekről?

A visszatérő női alsó-húgyúti cystitisek kialakulásában bakteriális és szervezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. A túlélő baktériumok mellett a cystitisek visszatérésében szerepet játszhatnak immunfaktorok, anatómiai tényezők, illetve egyéb kórokok is. Az immuntényezők szembeötlőek a postmenopausa során, ugyanis a csökkent ösztrogén-koncentráció a hüvely lactobacillusai számának csökkenéséhez vezet. A lactobacciliusok helyét egyéb kórokozó baktériumok foglalják el. Ugyanakkor a húgycső és a hüvely kötőszövetének vérellátása is zavart szenvedhet. Az anatómiai tényezők is befolyásolhatják azt, hogy valakinél visszatér-e a cystitis. Hiszen a húgyúti fertőzések kialakulására hajlamosíthatnak a vizeletpangást okozó anatómiai vagy élettani eltérések pl. méh-, hólyag süllyedése, a húgycső szűkülete, vizelet visszamaradás, stb. De egyéb tényezők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a hólyaghurut visszatérő legyen: pl. gyógyszeres fogamzásgátlók, spermicid gél alkalmazása (részben a baktériumok hólyagnyálkahártyához való kötődésének erősítésével, részben a normál hüvelyflóra megváltoztatásával), vagy a menstruáció alatti szexuális élet, illetőleg a tampon használata.

Mi a teendő akkor, ha valakinél évente többször is jelentkeznek a hólyaghuruti panaszok?

Abban az esetben, ha a cystitises panaszok évente háromszor, vagy nagyobb számban jelentkeznek feltétlenül szükséges a vizletből baktérium-, gombatenyésztés vizsgálat (ezen kívül a szexuális úton terjedő kórokozók kimutatására végzett DNS-vizsgálatokra is lehetőség van) és ezek alapján célzott antibiotikumos kezelés indokolt a baktérium mentesség eléréséig. A gyógyszeres terápia mellett egyéb, kiegészítő kezelési stratégia is elfogadott. Az egyik, az életmódra vonatkozó változtatás: bővebb folyadékbevitel, vörösáfonya juice vagy vörösáfonyakapszula rendszeres fogyasztása, a szexuális kontaktust követő vizelés, mosakodás, az orális fogamzásgátlók illetve a spermicid gél alkalmazásának megszüntetése, amennyiben lehetséges a tampon helyettesítése betétekkel, menstruáció alatti szexuális élet elkerülése. Általában nem javasoljuk a 30 Cº-nál melegebb, közös fürdővizeket, kádban való fürdést. Ritkábban használt kezelési mód, a szexuális aktust követő profilaxis, azaz a szexuális aktus után egyetlen antibiotikum tabletta bevétele akkor, ha az infekció és a szexuális aktus közötti kapcsolat a kórtörténet alapján igazolható.  A következő stratégia lehet az alacsony dózisú tartós antibiotikus kezelés hat-tizenkét hónapon át - a bélben lévő, de a húgyutakban gyulladást okozó baktériumfajták kiirtása érdekében. Ezt a kezelési módot lehetőleg úgy kell alkalmazni, hogy a bél és a hüvely normál flórájára ne legyen káros hatással. És végül, de nem utolsó sorban szóba jöhet még mint megoldás, a helyi ösztrogén adása. Postmenopausában ösztrogén tartalmú hüvelykrém alkalmazása, a hüvelyi pH helyreállításán keresztül csökkenti a cystitises periódusok számát.

Dr. Jármi Hilda

Click here - http://fbetting.co.uk claim betfair bonus

Az oldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked.
Elfogadom a cookiek használatát az oldalon.