Mi teszi az embert merevedéssé
Különleges kommunikációjának és eszközhasználatának bonyolultságában, elvont gondolkozásának mélységében és nem utolsó sorban az erekció során a pénisz feje elkékül is, mert minden jel szerint bennünk ébredt először az evolúciós folyamat öntudatra bolygónk története során.
Mindez pedig elég indokolttá teszi azt a velünk közel egyidős kíváncsiságot, hogy megértsük mi az ami "emberivé" tesz bennünket, létezik-e valami kézzel is megfogható oldala különlegességünknek. Filozófiai értekezések hosszú sorát lehetne írni a témáról, de itt és most a probléma egy profánul materialista oldalát próbáljuk megfogni: hogyan kódolódnak génjeinkben emberi vonásaink.
Hogy a poént, pontosabban annak nem létét, hamar lelőjem: erre most még? A kutatások eddig elsősorban de nem kizárólag az idegrendszer fejlődésére koncentráltak, nem véletlenül. A csimpánz - ember összehasonlításban szembetűnő egyes kognitív képességek megugrása, ráadásul az említett pár millió év alatt az emberi-vonalban legradikálisabban éppen az agy mérete változott. S mivel éppen ez a szervünk az összes közül messze a legenergiaigényesebb, ill.
A Taigetosztól az esélyegyenlőségig | Digitális Tankönyvtár
Az elmúlt pár évben három igen jelentős adathalmaz került birtokunkba, amelyek nemcsak az emberi idegrendszer, de úgy általában teljes szervezetünk evolúciójának megértését segíthetik. Ezek: az emberi genom, a velünk genetikailag leginkább rokon csimpánzok genomja, illetve múlt hét óta egy távolabbi rokon, a makákó genomja.
Utóbbi azért lényeges, mert bár a csimpánz és emberi genomok összehasonlítása önmagában is informatív, pusztán kettejük alapján nehéz választ adni arra, hogy az egyes különbségek melyik vonalon jelentek meg.
A makákó mi teszi az embert merevedéssé összevetve viszont azt is láthatjuk, hogy melyik faj hordozza egyes gének "ősi" allélját, és melyik hordoz egy újkeletűbb variánst. A genomprojectek részleges befejezése előtt, az a fajta masszív genom-összehasonlítás, ami ma már hétköznapinak számít és amiről később itt is esik szóértelemszerűen lehetetlen volt, éppen ezért a kutatások, mi teszi az embert merevedéssé kényszerből, olyan génekre koncentráltak, amelyek mutációi emberekben komoly kognitív változásokat okoztak - vagy az agy méretének befolyásolásával, vagy anélkül.
Ha ezen gének emberi és csimpánz homológjait összehasonlítva változásokat találunk, logikusnak látszik felvetni: konkrétan ezen változásoknak köszönhető egy-egy kognitív tulajdonság terén a különlegességünk.
A három leghíresebb és legtöbbet tanulmányozott ilyen gén példáján keresztül azonban rögtön látni fogjuk, hogy már a kérdésfelvetés sem annyira logikus, mint amilyennek első pillanatban látszik, az pedig, hogy a fent említett "gyanút" néhány esetben kvázi tényként állították be, mára kifejezetten szar intuíciónak bizonyult.
Betűméret:
Az első példánk a FOXP2 lesz, amelyet felfedezése óta szerényen csak "beszédgén"-ként aposztrofál a média. Magát a gént egy olyan angol családban fedezték fel, amelynek sok tagja komoly beszédproblémákkal küszködött. Nemcsak nehezebben artikuláltak, de a nyelvtani szabályokkal is meggyűlt a bajuk, és ennek megfelelően az agyi aktivitást vizsgáló eljárások a beszédben kiemelten fontos Broca-területen csökkent működést mutattak ki.
A közelebbi vizsgálatok aztán azt is kimutatták, hogy a jelenség egy transzkripciós faktorban bekövetkezett mutációval hozható kapcsolatba, ez a FOXP2. Már az eredeti felfedezést is nagy érdeklődés övezte és erre még sikeresen rátett egy lapáttal a Nature egyik tanulmánya, ami azt mutatta ki, hogy bár az egér és ember FOXP2 aminosav-szekvenciája között összesen három különbség fedezhető fel szürke téglalapokezek közül kettő az ember felé vezető vonalban a csimpánzzal való szétválás után jelent meg.
Sőt, a humán verzió az elmúlt százezer év során terjedt el nagy ütemben, ami arra utal, hogy a két változás igencsak adaptív. Bár ezen a ponton logikusnak tűnne a FOXP2 fehérjét ért két evolúciós változást sztárolni, nem árt néhány dolgot a fejünkben tartani.
Egyrészt semmi bizonyíték nincs arra, hogy a csimpánz FOXP2 ugyanúgy működésképtelen lenne, mint a hibás emberi fehérje utóbbiban a mutáció máshova esik, mint az ember-csimpánz különbségekez pusztán egy jól hangzó elmélet. Másrészt pedig a FOXP2 nemcsak az agyban fejeződik ki, hanem a tüdőben, szívben és gyomorban is - azt pedig szintén nem bizonyította senki, hogy a FOXP2 mi teszi az embert merevedéssé agyi funkciója miatt következett be.
Harmadrészt, az említett két aminosav-változáson kívül még számos nukleotid-szintű mutáció fedezhető fel az emberi FOXP2 génben és az szintén nem zárható ki, hogy ezek egyike egy fontos szabályozó-mutáció, és a szelekció ezt próbálta megőrizni és nem a fehérjekülönbségeket.
Ezeket a fenntartásokat azért emeltem ki, mert néhány fontos kísérlet súlyt mi teszi az embert merevedéssé másfajta megfontolásoknak is. Emellett énekes- és nem énekesmadarak FOXP2 génje teljesen egyforma, de előbbiekben épp az énektanulás során a gén expressziója feltűnően megnő a folyamatban fontos agyi területen.
Ez ismét amellett szól, hogy nem konkrétan a gén szekvenciája, hanem kifejeződésének helye és ideje az, ami számít. Ezek mindegyike igen fontos az agyméret kialakulásában feltehetőleg az idegsejtek osztódását szabályozzákés gyakori okozói a microcephaliának, vagy kisfejűségnek.
Mivel mindkét gén szekvenciája jelentős változásokat élt meg a főemlősök az ASPM esetében különösen az ember evolúciója során, szintén remek jelöltek arra, hogy a kognitív képességeink aggódik az erekció miatt bennük keressük. Ezért is volt bő két éve nagy szenzáció, amikor olyan adatok láttak világot, amelyek arra utaltak, hogy mindkét gén erős szelekció alatt van az emberi populációkban.
Találgatások indultak meg, hogy a gének preferált alléljai biztos nagyobb intelligenciát, kreativitást, stb. Ennek egyik oka az lehet, hogy akárcsak a FOXP2, ez a két gén sem kizárólag az agyban fejeződik ki, vagyis könnyen lehet, hogy más szervekben betöltött funkcióik okán terjedtek el a preferált variánsok.
Különösen igaz ez az ASPM-re, amelyik a herékben is expresszálódik, azon a helyen, amelyhez - mint ma már tudjuk - az emberi genom legtöbb változása köthető. Hogy a herékben kifejeződő gének ezen sajátos változékonyságára fény derüljön persze először szükség volt az említett genom projectek befejezésére. A genomok első körben elvégzett összehasonlítása lényegében megerősítette azt, amit már kisebb DNS régiók összehasonlítása alapján sejthettünk: genetikailag alig különbözünk a csimpánzoktól.
Hogy mit értünk pontosan az "alig" alatt, első olvasatban egy picit összezavarhat, mert egyaránt lelhetünk adatot A maga módján egyik szám sem helytelen, csak egy kicsit mást mérnek.
De nem minden szakasznak van meg a párja másik fajban, és ha az ilyen inszerciókat, deléciókat ún.
A Taigetosztól az esélyegyenlőségig
Mindez közérthetőbben annyit tesz, hogy az ember és csimpánz között tízszer több különbség van, mint két átlagos ember között és tízszer kevesebb, mint patkány és egér között. Az érem másik oldalát tekintve, mindez azonban úgy is leírható, hogy 35 millió bázispár tér el a két genom között átlagos hosszuk 3 milliárd bázispárplusz 5 millió indel.
Most akkor ez sok változás vagy kevés? Maradjunk annyiban, hogy mint azt mindennap láthatjuk, elegendő.
A változások nagy része olyan DNS szekvenciákba esik, amelyeknek mai tudásunk szerint, nincs se fehérje kódoló, se fehérje szabályozó szerepe: például egy ugráló gén lényegesen aktívabb volt a mi őseinkben, mint a csimpánzokéban, így a mi genomunk sokkal több kópiát hordoz ebből.
Ez a kutatók számára egyszerre áldás és átok, mert azt jelenti, hogy csak kevés különbség igazán fontos és lényeges, viszont azokat meg kell valahogy találni A vitaminok az erekció növelésére összehasonlítgatások egy másik érdekes hozadéka, hogy a jelek szerint a legváltozékonyabb fehérjéknek egyáltalán nincs köze az agyhoz, ellenben fontos szerepet játszanak az immunitásban és szaporodásban. Mindkét jelenség logikus, és még csak nem is teljesen meglepő, hiszen nagyon hasonló eredményre jutottak az egér-patkány összehasonlítás során is.
Immunrendszerünk állandó adaptációra van ítélve a kórokozókkal folytatott "fegyverkezési versenyben", a szaporodásban különösen spermatogenezisben fontos gének jó része pedig folyamatosan erős szelekció alatt van, ami meggyorsítja a változásukat. A spermatogenezisben részt vevő gének egy részének változékonyságára létezhet egyfajta mechanisztikus magyarázat is, mivel sokan a genetikai állományunk legváltozékonyabb kis darabján, az Y kromoszómán található.
Y kromoszómából normális esetben sosem fordul elő kettő ugyanabban a személyben, éppen ezért mi teszi az embert merevedéssé gyorsabban tud változni, mert az esetleges crossing-overek nem próbálják állandóan homogenizálni a szekvenciáját a populációban. Másrészről azonban ez csak részelges magyarázat lehet a jelenségre, ui. Ennek ellenére sokakban keltett csalódást, hogy a nyilvánvaló kognitív különbségek ellenére az agyban is kifejeződő géneknek mind szekvenciája, mind expressziós szintje kevésbé különbözik, mint más szervekre jellemző géneké ez látszólag ellent is mondott egy korábbi tanulmánynak, ahol ellenkező eredményre jutottak - mint utólag kiderült, nem azért mert az agyi gének változnak gyorsan, hanem azért, mert azok változtak lassan, amelyekkel összevetették őket.
Pedig jobban belegondolva ez sem váratlan: a főemlősök agya mind nagyon bonyolult és szofisztikált szerkezet abszolút értéken mérve, még akkor is, ha a miénkhez mérve egyszerűnek tűnik. Egy ilyen bonyolult szerkezetbe nehéz úgy belenyúlni, hogy ne romoljon el valami, éppen ezért kevesebb mutáció képes "hasznossá tenni magát" és rögzülni.
Hogy az anthropocentrikusabban gondolkodók se keseredjenek nagyon el, megjegyzendő, hogy bár a jelek szerint a csimpánz-ember szétválás óta az előbbi vonalban összességében több gén változott, mint bennünk, az agyban kifejeződő gének esetében mégis inkább az emberi vonalban mi teszi az embert merevedéssé be a változások - elsősorban az idegsejtek identitását meghatározó és anyagcseréjét erekció az edzőteremben fehérjékben.
De ha a különböző fehérjék, ennyire hasonlítanak, akkor mi a szemmel látható különbség oka? Nos, éppen ez a nagyfokú fehérje azonosság, az ami hirtelen nagyobb hitelt adott egy lassan harminc éves elméletnek, amely Mary-Claire King és Allan Wilson nevéhez fűződik. Ennek értelmében az igazán fontos különbségek, nem a fehérjék szekvenciájában, hanem azok szabályozó-régióiban lesznek magyarán kifejeződésük helyének és idejének megváltozásában.
Olvasási mód:
És vannak olyan jelek, melyek arra utalnak, hogy tényleg az a helyzet. Amikor olyan DNS szakaszokat hasonlítottak össze függetlenül azok funkciójátólamelyek viszonylag gyorsan változtak az emberben, de átlagban keveset változtak a gerincesek kialakulása során ami önmagában arra utal, hogy valami szerepük van, különben szabadon szedhették volna össze a mutációkata legtöbb ezek közül nem- fehérje kódoló DNS-nek bizonyult.
Pszichoszociális elhanyagolás, szülő pszichiátriai problémái Forrás: Morris-Morris nyomán.
Ezek közül néhány az idegsejtek kapcsolódását segítő fehérjék szabályozó régiója, mások azonban olyan RNS-gének fehérje nem, csak RNS íródik át rólukamelyek bizonyos idegsejtekben fejeződnek ki, de funkciójuk ma még ismeretlen. Az előbb említett a változások jelenthetik azt, hogy bizonyos gének egyes kifejeződéséi helyei módosulnak - vagy akár meg is szűnnek. Bizony, bármennyire furcsán hangzik, néhány jellegzetes emberi tulajdonság egyes gének elromlásával hozható összefüggésbe.
Ilyen például az aktív szaglóreceptor génjeink számának drámai csökkenése számos szaglóreceptor mára már csak egy csonk, azaz funkció nélküli pszeudogén formájában lelhető fel a genomunkban.
Vagy egy jellegzetes izomfehérje, a MYH16 működésképtelenné válása, amely egyes rágóizmok méretének csökkenését okozta, sokak szerint lehetővé téve, hogy koponyánk és közvetve az agyunk nagyobbá válhasson az izmok kisebbedése tapadásuk helyét is csökkentette, ezáltal téve lehetővé az agykoponya növekedését.
Élet Az Emberek Után 20.rész
Sok genetikai változás valószínűleg mi teszi az embert merevedéssé, de még nem egészen értjük, hogy miképpen. Ilyen összefüggésre utal, hogy sok genetikai betegség esetében pl. Mint látható a puzzle még közel sincs kirakva.
De itt tartunk kb. Vannak foltok, ahol már látszik valamilyen mintázat és reméljük, hogy ezek mentén elindulva előbb-utóbb sikerül a teljes történetet kirakni.
Nem lesz se rövid, se könnyű, de meg fogja érni, mert nincs kétségem afelől, hogy rengeteg izgalmas összefüggés vár felfedezésre az út során.
Reggeli merevedés Reggeli merevedés Szinte minden férfi előtt ismerős testének a címben említett reggeli reakciója. A reggeli merevedés már éves korban előfordulhat, szintúgy a spontán merevedés, amit meglepő módon már fiú magzatoknál is megfigyeltek az anyaméhben. Ebből is látszódik, hogy nincs összefüggés a reggeli merevedés és a szexuális álmok között, természetesen járhat együtt a két eset, de az alvás közbeni vagy a reggeli merevedés egy erotikus álom nélkül is bekövetkezhet.
Az első kép a "The Ape and The Child" project honlapjáról származik. Carroll, SB Genetics and the making of Homo sapiens. Nature Nat Rev Gen 6: PNAS 27 : J Neurosci — Nat Rev Gen 7: Science PNAS PLoS Biol 5 2 : e Cell PLoS Genet 2 10 : e DOI: PLoS Biol 2 1 : e5 doi
- Rektális kúpok az erekcióhoz
- Szilárd péniszgyűrű
- Házi technikák pénisznagyobbítás
- SZILÁGYI VILMOS: SZEXUÁLPSZICHOLÓGIA
- Mi teszi az embert? - Critical Biomass
