Nagyon kicsi fasz nem felálló, Kornis Mihály: Mibe legyek én jó? – részlet az I könyvből | Litera – az irodalmi portál

Első közlés — Kornis Mihály: Mibe legyek én jó? Első közlés Kegyetlen a szeme. Nekem enyhül csak meg, jól van akkor, hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok? Hej, de nem fogott az egyebeeet — ááh, ohhh, uhhh Mint a gejzír Tízéves koromban egyik pillanatról a másikra úgy zuhant rám az egész, olyan váratlanul és akkora erővel, hogy utána azt se tudtam, most szégyelljem magam, vagy büszke legyek rá, hogy így felállt a farkam, mert nem csak, hogy felállt, hanem amit eddig csak másoktól hallottam: elsült.

Mint a gejzír csapott fel, magasra szökkent — belőlem, aki én vagyok. Ott falun, ahol épp voltam, a szomszéd barátom bátyja úgy hívta, a nívó, ami szó az általam ismert nyelven nem azt jelentette, amit neki, de nagyon megfelelt. Hát, az itt kitört most. De már előtte is Nőtt, ágaskodott, húzódzkodott, a szemem láttára vastagodott meg, valahogy a gyökere dagadt, miért hívom gyökérnek?

Olyan vastag erek, amilyenek gyermeken nem is szoktak lenni. Nem vagyok én beteg? Ezekről az egymáson átfutó, sötétlő erekről öreg fák töve jutott az eszembe, azoknak is a tövénél lefutnak a földbe, bele a fa gyökerébe, így tűntek el most az én ágaskodó, növekedő csemetém alatt is a gyökeres és vaderes inak, helyet adjanak annak, belesajdulva éreztem, aki én vagyok. Mert az én vagyok. Nem csak fel is áll. Ágaskodik, mint a cirkuszi ló!

Saját súlyától tántorogva a hátsó két kínlódó bokáján, feszülő golyóin ingatva az ő mérhetetlen, hahahaha, súlyát, erejét: feláll! Még magasabbra!

Nézzünk szembe vele: ez én vagyok. Mindig is én voltam, de nem jelenhettem meg, ahhoz kicsi voltam, nagyon belül voltam, szánalmas és nevetséges, egy kis fütyiri!

De hogy a bögyörőm és a faszom nagyon kicsi fasz nem felálló nem ugyanaz, mert nem ugyanaz, de mégis ugyanaz, hogy ebből mi minden következik, abban a szent pillanatban, sután-bután bólingatva evvel az én szépen súlyosbodó, nem-kisfiú, nem szőke fejemmel: átremegett bennem.

A kezdet kezdetétől máig egymás felé tartó két felismerés, akivel én együtt vagyok én, itt van, a felismerés, hogy én vagyok a két lábam között, meg nem csak ott, mindenütt, bennem, aki beszél, én vagyok a másik, aki én vagyok. Merek, akarok. Nem tehetek róla. Még így meg nem mozdult kívül a kicsoda.

Ki csoda. Én kívül nem voltam eddig, oda nem nagyon kicsi fasz nem felálló, aki én, ez a zabolázhatatlan, érzékeny, sírós, örökké megbántott, elpusztíthatatlan görcs belőlem így még ki nem bogozódott! Fel nem állt.

Ha csak nem álmomban. Kinyújtózva áll! Pedig nem is nyúltam hozzá. Eltűnt nagyon kicsi fasz nem felálló bögyörő, a nokedli, a nudli, s hogy mindezekből ez a megfeszült, helyre izom-íj, ez a kézbe fogható, tömör markolat nem következik, hát azt minden osztálytársam, összes ellenségem szívből lefogadta volna.

Urológus szakorvos

Csakhogy következik. Benn ült a tokjában eddig a napig. Ahol másnak homorú az ágyék, nekem ott domború. Mint a lányoknak, ja — egy nagy különbséggel. Abba' van a colstok.

Zeneszöveg hozzászólások

És mostan kijöttem. A börtönből. Itt vagyok. Én vagyok ez az összes barna élő marokkói arany. Forró a hús benne. Érzem, az enyém. Már ez szinte gránit. Épp csak belegyúrtam, már megint, hát szórakozottan, mert mostanában valahogy szeretem őt tudni itt a lábam között, érezni, úgy érzem magamat, dögönyözöm, régi jó szokásom, régi jó barátom. Kicsikét megrázom. Rázogatok vele, így rázogatni szoktam, Hú! Valakit megkívántam.

Nem merek a tanárnőre gondolni, úristen. Egy esős vasárnap délután kiömlik a fara Bársony Ilona Kétszeres Kossuth Díjas Kiváló Művésznek, aki nekem évek óta tüzeli a gyomrom, a Gábor Diákban nyújtott rózsa-ajkú alakításáért kilencszer megnéztem, azt, ahogy kapkodva öltözik a szultán háremében, homályos, könnyes mosollyal, szegényke, tekinget hátra, mikor jönnek érte, én meg a tüllel fedett mellét és a nem is tudom mibe bugyolált, hibátlan valagát, jajisten kimondtam, bűnös ember vagyok, felnőtt nagyon kicsi fasz nem felálló ember.

Tíz és tizenegy éves közt kibújt belőle a sátán, de a nő is visszanéz a tükrébe, maga mögé lesget, aranysár haja, a Tündérilona, maga is, hogy ő is, lássa színes filmen, méregeti a piros, valamiért a pirosra púderozott, vagy csak én úgy látom?

Vagy nem tudom, mijét. Mi ez hát? Szoknya alatt szokták fölrángatni pirulva, sebtibe', a szultán háremében, előre-hátra tuszakolva popsit, feszeng bele bumm! De csak mintha véletlenül tenné. Nincs magánál ő se. Dörgölém a húsát, ami kezembe' van, mint melengetni szoktam télen az elfagyott kezem. Mihály diák, a megmentő, most már biztonságban.

Mint kismadár a forró porba fúrja-fészkeli tenyerem öblébe selymes popsiját, kitúrja magának szívemben a helyet. Hát ő ezt nem tudta! Egek ura, ereje. Ekkora szívlapát a Mihály diák keze? Most belenézünk egymásnak szemébe. Most ismerkedünk. Kegyetlen a szeme. Hej, de nem fogott az egyebeeet — ááh, ohhh, uhhh — csak egy marék keszeget Csínja-bínja van az ilyen asszonyoknak, kényeztetni való, terjedelmes nagy, lusta szíve, combtöve körül a pici vörös és fekete pihékkel, főszerepben Zserár Filipp.

Jaj ne, berosálok. Ne, ne, ne. Még mást is akarok. Enyém a világ. Övé vagyok, övé.

Most szégyelljem magam? De már úgy toporzékol bennem az erő! Lenyomom a lovam fejét, harmatos a nyaka Miénk a július. Akarok még futni a lovammal.

Rúgtattam egy jó nagyot a budin, pasásan hátradőlve, és azzal majdnem beestem a lukba. Hátradőlni fabudin nem lehet. Rátettem a fafödőt a likra, hogy alant ne végezzem, úgy ültem már vissza, hogy ha És még nem végeztem. Farok van a kézben, Görnyedek rá, férfi.

Mint az F. Tót Jóska. A szőlejükben veri ki magának. Veri magának, mint a gép. Utána meggörbed, és már tudjuk, mi következik, hátrálunk, nincs menekülés, ő vihogva öccsére frecskeli magát. A csonttébécés, sánta Sanyikára folyatja a magját.

Fontos dolgok

Mi ebben a vicces? Jó nagy van neki. Fehérfoltos, buta.

• Nincs merevedés a lánnyal
• Dr. Török Alexander Urológus szakorvos bemutatkozása

Nincs benne szerelmes, vagy micsoda. Csak így fröccsöl. Keni a combjára, vagy eltapossa, amit nem iszik be mindjárt a mezsgyehomok, Ómama ne lássa. Hogy ő, szamegazisten, mekkorára lő!

Gyakorlatok a potencia növelésére

Azon vihog, rekedten mutálva. Ekkorára lő. Magaméra nézek. Mozgatni is tudom!

Gyakorlatok a pénisz bővítésére

Egy kéz se kell hozzá. Benne van az izom. Ingathatom avval, előre meg hátra. Ezt hát nem is tudtam. Nem voltam boldogabb, nem tudom, mióta. Fityma Ráfeszül a bőr. Le tudom húzni.

Gyakorlatok a pénisz hosszának növelésére

De kicsit fáj azért. Nem nagyon. Nagyon majd akkor fog, mikor szeretni kell. Nem itt a budin, majd a valóságban.

Hogyan zajlik a farokcsont fájdalom kezelése?

Ha kell, beszakad. Nem száz százalék. Mert kitágul addigra. Vagy nem. Akkor nem baszok. Hogy azért lekonyuljon, mert annyira fáj?! Elmegyek orvoshoz, kiteszem a nudlimat neki. Állatira fogom szégyellni magam. Akkor is.