Fontos és luxus egy hajóútra

Nos, hogy mi szükséges feltétlenül egy hajóút biztonságos és kényelmes lebonyolításához, és mi minősül nélkülözhető luxusnak, az számos körülménytől függ. Ezek között vannak objektív tényezők – például senkinek sem ajánlom, hogy a súlymegtakarítás érdekében otthon hagyja a hajózási hatóságok által előírt felszerelést. Némi élelmiszerre és rengeteg italra is szükség van persze. Ami azonban a hajó többi berendezési és felszerelési tárgyait, meg a magunkkal vinni kívánt, szerintünk nélkülözhetetlen személyes cuccokat illeti, azok megengedhető mennyiségének eldöntésekor néhány szempontot érdemes figyelembe venni.

 

Hány fogkefe kell egy versenyhajóra?

Az első szempont a hajóút jellege. Itt alapjában véve két esettel számolhatunk. Az első a versenyhajóké, amelyeken elsősorban a súlymegtakarítás játszik szerepet. Még emlékszem a nyolcvanas évek egyik Whitbread-kapitányának elhíresült véleményére: az illető – hosszas rábeszélés után – végül hajlandó volt hozzájárulni, hogy a legénység minden tagja saját fogkefét vigyen magával a versenyre, de csak azzal a feltétellel, hogyha előtte félbevágják a szárát, és a „felesleges” részt eldobják. Természetes, hogy ezeken a hajókon csak a legspártaibb körülményeket is elviselő legénység vehet részt, minden kényelmet feláldozva a győzelemért.

A túrahajók sem társzekerek

c_400_200_16777215_00_images_stories_Sport_hajo01.jpgA második eset, a túrahajók helyzete egészen más. Ezeket két csoportra oszthatjuk. Az egyikbe a charter-flották rövid partmenti utakat lebonyolító motoros és vitorlás jachtjai tartoznak, rendszerint a méretükhöz képest viszonylag nagy személylétszámmal. Ezek azonban többnyire csak úszó hálóhelyek, mert utasaiknak az otthon megszokott szanitáris körülményeket és kényelmet a vízen eltöltött nap végén rendszerint a jól felszerelt, néha még a hazainál is magasabb luxusszintű marinák vizesblokkjai, éttermei, bárjai és társalgói biztosítják. A másik csoportba a hosszú nyílt-tengeri utakra, óceánátkelésekre, netán földkerülésre szánt jachtok tartoznak, amelyeken egy-két személy vagy legfeljebb egy kis család él a partoktól távol, néha igen hosszú ideig. Természetes, hogy ezeken a hajókon kerül leginkább előtérbe a magunkkal vihető tárgyak mennyisége és súlya, tekintve, hogy ezeknek a hajóknak az otthon biztonságát és kényelmét kell(ene) biztosítaniuk. A probléma különleges jelentőséget kap azokban az extrém esetekben, amikor egy fiatal pár, vagy nyugdíjas férj-feleség dönt úgy, hogy felszámolva addigi szárazföldi életét, hajót vásárol és a továbbiakban azon járja be a világot. A baj legtöbbször az, hogy sok esetben nincs elég pénz az ehhez szükséges nagyságú hajó fenntartására (még ha a megvételekor nincs is gond). Minél nagyobb és minél öregebb ugyanis a hajó, annál többet kell fordítani az üzemeltetésére és karbantartására. Az ilyen hajók személyzete számára állandó problémát jelent eldönteni, hogy mire van elengedhetetlen szükségük és mi minősül nélkülözhető luxusnak.

A kezdetek

c_400_200_16777215_00_images_stories_Sport_hajo02.jpgA túrahajósok csoportjába tartozó híres vitorlázók – csodák csodájára – már a hosszútávú kedvtelési hajózás kezdetei óta igen jól elboldogultak a mai értelemben nélkülözhetetlen kényelmi berendezések nélkül. A legspártaibb talán Joshua Slocum volt, aki még a XIX. század végén elsőnek kerülte meg szólóban a Földet, és akinek Spray nevű híres vitorlásán a mai átlagvitorlázó egyetlen napot sem lenne hajlandó eltölteni, mert ezen a hajón sem motor, sem villany, sem vizesblokk nem volt. A rákövetkező fél évszázadban ugyan sokat fejlődött a helyzet, de az ötvenes évek legnevesebb angol vitorlázó házaspárja, Eric és Susan Hiscock Wanderer nevű hajói (öt, egyre nagyobb méretű hajón járták a világot, és mindnek ugyanazt a nevet adták: Vándor) szintén nem büszkélkedtek a ma már elengedhetetlen navigációs és szórakoztató elektronikával (igaz, nem is volt még ilyen), sem légkondicionáló berendezéssel. Ez azonban nem akadályozta meg a házaspárt abban, hogy remek szakcikkeket és könyveket írjanak, amelyek még mindig alapműveknek számítanak. Később a hatvanas évek két nagy földkerülője, Sir Francis Chichester és Sir Robin Knox-Johnston szintén jól elvolt a mai luxus nélkül, mégis mindketten lovagi rangot kaptak szólóvitorlázó eredményeikért: Chichester a Föld első egy-megállós rekordidejű körülhajózásáért, Sir RKJ pedig az első non-stop földkörüli szólóverseny egyedüli teljesítéséért. Chichesternek a Gipsy Moth IV hajón meggyűlt a baja az egyetlen luxusberendezéssel: elromlott a sörpumpa, és nem tudta kitermelni a hajófenék tartályából a sört. Sir RKJ pedig a szintén igen spártai Suhaili fedélzetén bizonyította, hogy jól bírja a nélkülözéseket (most, majdnem 40 évvel az első kalandja után is jól bírja: a Velux 5 Oceans söprögetőjeként még az ivóvízkészítő tönkremenetelét is kióvta esővízzel, csak a whisky volt kevés). Mostanában pedig az utóbbi évtized népszerű vitorlás világcsavargó házaspárja, Lyn és Larry Pardey bizonyította két szép klasszikus hajója, a Seraffyn és Taleisin fedélzetén, hogy kis költséggel is hatalmas utakat lehet bejárni (mellesleg remek cikkekkel látva el a világ jelentősebb vitorlás szaklapjait). Ám nem kell a szomszédba menni jó példákért: a mi hazai első nagy generációnk képviselőitől, Fa Nándortól, Gál Józseftől és Kopár Istvántól kezdve a mostani idők Méder Áronjáig számos eset bizonyítja, hogy a hajó lehet kicsi, ha a hajós nagy.

Milyen nagy egy kishajó?

Arról azonban, hogy mi a „kicsi” hajó, a világ különböző tájain más-más a vélemény, ezért a figyelembe veendő második szempont a hajó mérete a személybefogadó képességéhez viszonyítva. Nem gondolnám, hogy a Bill Gates vagy Larry Ellison féle tulajdonosok korlátoznák a száz-kétszáz lábas jachtjaik tervezőit, amikor e hajók luxusszintjéről van szó, sem pedig a cuccok mennyiségét, amit a hajóikra meghívott tíz-tizenkét vendég magával kíván vinni. Egy ugyanilyen személybefogadó képességű 50 láb alatti charterjachtnál vagy családi vitorlásnál azonban már egészen másként fest a dolog. Néhai Dávidházy András kapitány úr, aki Seattle-ben folytatott sikeres hajótervezői tevékenységét befejezve a nyolcvanas években tért haza nyugdíjasként, a kérdésemre – hogy odakint mi az optimális méret egy túravitorlásnál – azt felelte: „One man – ten feet”. No, ha mi hazai hajótervezők is tíz lábat számítottunk volna egy főre, a Balaton-széria hajói nem fértek volna be a klubok kikötőibe. Abban azonban igaza volt a kapitánynak, hogy zsúfolt hajóval nem lehet hosszú utakat teljesíteni. Célszerű tehát megkeresni a kompromisszumot, amelynél a hajó már elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen elférjünk rajta, de még nem túl nagy ahhoz, hogy elviselhetetlen fenntartási költségei legyenek: persze ehhez a kényelmi igény mellett a pénztárca vastagságát is figyelembe kell venni. Aztán meg azzal is számolni kell, hogy a nagyobb hajóhoz nagyobb vitorlázat és horgony tartozik, és ezekhez nagyobb legénység vagy gépi kezelőberendezés kell, amely energiát igényel: mindkét esetben nő a térfogat-igény, ami megint csak a méretek növelésével teljesíthető, és a dolog egy öngerjesztő folyamatba megy át. Ezért nagyon alaposan meg kell gondolnunk, hogy a szegény járművet terhelő súlyok közül mi elengedhetetlen, és mi az, amiről ha nem is szívesen, de le kell mondanunk.

Néhány dolog, amiről nem lehet lemondani…

Kezdjük talán a kötelező felszereléssel, amit minden hajózási felügyelet megkövetel, de sok helyen a kikötői hatóságok is ellenőrizhetnek, mielőtt kiengednék a hajót. A felszerelési lista minden tételének a hajón kell lennie, de ezek közül is legfontosabb a horgony. Ennek súlyával és darabszámával nem szabad takarékoskodni, és a hosszú útra indulóknak célszerű legalább két főhorgonyt meg egy tartalékot magukkal vinniük arra az esetre, ha az egyik netán a fenéken maradna egy sziklás kikötőhelyen, vagy véletlenül kifuttatjuk az egész láncát. Ez utóbbi eset megelőzésére egyébként is célszerű a csörlő fékjén kívül egy lánc-stoppert (rögzítőt) is felszerelni, ami megtartja a láncot, ha a csörlőfék megcsúszik vagy véletlenül kiengedjük a tengelykapcsolót. Ha kötelünk van, annak belső végét is célszerű forgószemmel rögzíteni egy az orrtőke belső oldalán a horgonykamrában felszerelt szilárd fülhöz. A horgonyokon kívül a felszerelési lista többi tételén se spóroljunk, inkább legyen több kötél a hajón, több GPS, kézi iránylatvevő tájoló, tartalék távcső (ha lehet, az éjszaka is használható fajtából, és legalább 7x50-es, azaz hétszeres nagyítású, 50 mm-es tárgylencséjű). Ne feledjük, hogy a víz éhes és elnyeli, amit beleejtünk. Azután a hosszabb útra induló családi hajókon ma már nemigen lehet luxusnak számítani a radart sem, a radarreflektorból meg minél nagyobbat válasszunk, hogy minél biztosabb jelet mutassunk a figyelmetlen személyzetű kereskedelmi nagyhajók radarképernyőjén.
Bármilyen szilárd is a hajónk, lehet, hogy egy játékos bálna erősebb, így a nyílt-tengeri utakon életfontosságúnak bizonyulhat egy megfelelő mentőtutaj és az EPIRB-bója. A kikötőkön kívül a parttal való kapcsolatot pedig csak a bocival (szolgálati csónakkal) tudjuk fenntartani, ezért ez sem luxus: legjobb a felfújható, vagy nagyobb hajókon a félmerev RIB, egy kis farmotorral. A csónak a vészhelyzeti horgonyzáskor is nélkülözhetetlen a horgony kiviteléhez. Célszerű csónakdarut is felszerelni hozzá a tükörre vagy a fürdőplatformra, különben minden vízre tételnél és kivételnél izmozhatunk kézzel, vagy kínlódhatunk a baumvégre szerelt csigasorral.
A vitorlások fő hajtóberendezésével, a vitorlázattal sem szabad takarékoskodni. A viharvitorlák mellett azonban a gyenge szeles nagy kiegészítő vitorlák, génuák, reacherek és gennakerek is nagyon fontosak, mert a vihart megelőző szélcsendes időben a segédmotoron kívül csak ezek segíthetnek a hajónak kitérni a vihar előre jelzett útvonalából. Persze ahhoz, hogy a vihar előrejelzése eljusson hozzánk, megfelelő rádió- és navigációs elektronika is kell. A vitorlák kényelmes kezeléséhez pedig elengedhetetlen a betekerők felszerelése, különösen a nagyméretű hajókon.

... és egypár javaslat a súlycsökkentésre
De ha a fentiekre mind szükség van, akkor mivel tudunk súly- és költségmegtakarítást elérni? A válasz, akármilyen kellemetlen is, ez: a segédmotorral és a kényelmi berendezésekkel. A vitorlások segédmotorjának teljesítménye manapság rendszerint jóval nagyobb a testsebesség eléréséhez szükségesnél, és ezt a tulajdonosok általában azzal indokolják, hogy a viharban van szükségük a teljesítménytöbbletre. Ez azonban illúzió: a viharral szembeni hajózáshoz a nagy légellenállású vitorlásokon még a tiszta motoros jachtokénál is nagyobb teljesítményű gépeket kellene felszerelni, amihez sem hely, sem elegendő üzemanyag nincs a vitorláshajókon. A vihar előtti szélcsendben kell a vihar útjából kimotorozni, ehhez azonban a tapasztalat szerint egy jó formájú hajónál még a vízkiszorításos rendszerben elérhető legnagyobb (test-) sebességhez is elég 3-4 kW (4-5 LE) tonnánként, a teljes vízkiszorítást figyelembe véve. A motorteljesítmény növelése a motorsúly és üzemanyagfogyasztás növekedésével jár, a nagyobb üzemanyagkészlet térfogata és súlya a hajó főméreteinek növelését igényli, ez azután még nagyobb motort kíván, és ez így folytatódik, tulajdonképpen szükségtelenül. A túlságosan nagy segédmotor ezért kerülendő.
A másik kerülendő dolog a nagy energiaigényű berendezések szükségtelen használata. Komoly fűtőberendezést láttam olyan hajón, amelynek tulajdonosáról biztosan tudom, hogy sohasem megy ki a kellemes klímájú mediterrán vizekről, és a hajóját csak nyáron használja. Persze, azokon a családi hajókon, amelyeket folyamatosan használnak télen-nyáron, vagy zordabb klímájú vidékekre is elkalandoznak rajtuk, magától értetődő a fűtőberendezés használata. A trópusi vizeken járók pedig a légkondicionálást tartják elengedhetetlennek. A fűtés és a légkondicionálás azonban jelentős energiát igényel, az ennek előállításához szükséges segédagregát állandó üzemeltetése viszont üzemanyag-fogyasztással jár. Az energia egy része szélgenerátorral és napelemekkel is előállítható, amelyekkel szeles és napos időben üzemanyag takarítható meg, így használatuk mindenképpen célszerű, már csak azért is, mert csendesebbek a segédmotor hajtotta generátornál, és a hajó utasainak nyugodt pihenését kevésbé zavarják, ami különösen a fárasztó utak befejeztével, a világ zajától távoli csendes horgonyzóhelyeken megfizethetetlen. A nagy teljesítményigényű légkondicionáló berendezésnél pedig fontosabb a hajó megfelelő szellőzése, a kajütbejáró fölé szerelt sprayhood (permetvédő, ami esőben és hullámpermetben is lehetővé teszi a kajütajtó nyitva tartását és a kajüt szellőzését), a cockpit feletti biminitető vagy netán az egész fedélzet fölé felszerelhető árnyékvető ponyva.

Az édesvíz problémája a sós vízen

c_400_200_16777215_00_images_stories_Sport_hajo03.jpgNagy kérdés a főző- és ivóvíz, valamint a tisztálkodáshoz és mosáshoz szükséges édesvíz, az úgynevezett „használati víz” beszerzése és tárolása. Ez utóbbi kisebb gondot jelent, mert ha vigyázunk, hogy ne kerüljön a szervezetünkbe, beszerezhető és tárolható kisebb gondossággal, mint az ivóvíz; ha meg elszámítottuk magunkat és kifogy, még mindig segít a tengervízben is habzó speciális mosószer és szappan, amit azonban sokan nem szeretnek. A fő gond az ivóvíz, ami a világ sok helyén nem igazán garantált minőségű, ezen kívül nagy tömegben még az igen gondosan kezelt rozsdamentes acéltartályokban is élvezhetetlenné válik idővel, ezért mindenképpen célszerű palackozott állapotban beszerezni. Ha a bilgében tárolt pille-palackok a kiürülésük és a kupakjaik gondos visszacsavarása után visszakerülnek a hajófenékbe a padló rögzíthető részei alá, felhajtóerejükkel sokat segítenek egy esetleges elárasztásos havaria esetén, nem is beszélve arról, hogy a környezetet sem szennyezik. A nagyobb luxusjachtokon ma már csaknem mindenütt szinte kötelezően alkalmazott édesvíz-készítő az átlagos túravitorlázók között még nemigen terjedt el, feltehetően idegenkednek az árától, energiaigényétől és esetleges meghibásodásának veszélyétől.

Kezünk a kormányon, szemünk a DVD-n?

A hajón felszerelt szórakoztató elektronika szükségességéről szóló kérdés erősen megosztja vitorlázó ismerőseim körét. Van, aki elengedhetetlennek tartja, azzal érvelve, hogy otthon is hozzászokott, és a modern berendezéseknek sem a súlya, sem a térfogata, sem pedig az energiaigénye nem akkora, hogy mindenképpen el kellene tekinteni tőlük. Az ellentábor meg azzal érvel, hogy a vízen a környezetet, a vitorlázást, a csendet és nyugalmat kell élvezni. Úgy gondolom, a maguk szempontjából mindkét nézet hirdetőinek igazuk van, csak arra kell vigyázni, hogy a nézetek ne kint a vízen ütközzenek, hanem még a túra szervezésekor a parton. Ami a súlyt illeti, egy közepes vagy kicsit nagyobb méretű jachton egy kis walkman, CD-lejátszó, de még a mai könnyű, kis fogyasztású és méretű TV/DVD/videoberendezések sem jelentenek nagy terhet, de az általuk produkált hangerő néha igen.

Könyvtár-ruhatár szakon végzettek kíméljenek!

A személyes cuccok kérdése is nagy vitát tud kavarni. Charter-szervező ismerőseimtől hallottam olyan esetekről, amikor egy könyvbarát a fél könyvtárát, egy fitnesz-rajongó a teljes súlyzókészletét, vagy egy fiatal hölgy a ruhatárát kívánta magával vinni az útra, szekrényestől. Persze, egy-egy rövid idejű kirándulás előtt tisztázható az összes résztvevővel, hogy mi a magukkal hozható cuccok maximális mennyisége, de egy-egy családi óceánátkelés, földkörüli kaland, vagy netán a szárazföldön feladott háztartás jachtra költöztetése esetén minden egyes szeretett és megszokott tárgy megtartása vagy eldobása újabb dilemmát okozhat. A kedvtelési vitorlázás kialakulásának hőskorában ez kisebb gond volt, mert a nagy luxusjachtok tulajdonosait a probléma nem érintette, a kisebb hajókat meg sok esetben az aktív hajózástól visszavonult, de a tengertől elszakadni nem tudó tengerészek vitorlázták, amilyen például Slocum is volt. Ezek az emberek pedig hozzászoktak, hogy kevés holmit vigyenek magukkal életútjukon. Tárgyak tömkelegével körülbástyázott mai kis világunkban így aztán azoknak, akik további életformájuknak a hajózást választják, ajánlatos meggondolniuk, mit vigyenek az útra, mit bízzanak megbízható barátaik vagy otthon maradó családtagjaik megőrzésére, és mitől ne sajnáljanak végleg megszabadulni.

Click here - http://fbetting.co.uk claim betfair bonus

Az oldalunkon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked.
Elfogadom a cookiek használatát az oldalon.