Valaha felállt legnagyobb kakas

Régebben, mikor az örökölt formák, szövegek, szokások az emberi élet teljesebb tartalmát megélhetőbbé tették, a lakodalom szokásában is ki kellett fejeződnie, hogy nemcsak egy szeretetkapcsolat megpecsételéséről, a remélt egybekelésről van szó, de ez egyben elszakadás az eddigi környezettől, az önálló, felelősségteljes évtizedeknek kezdete.

A lakodalom többnapos szertartás-sorozata lehetővé tette, hogy a sokszínű, gazdag tartalom minden eleme külön-külön kibontakozhassék, megfelelő formát kapva az egymást váltó érzelmek teljesebben kifejlődjenek. A lakodalom emellett megőrizte a hajdani lakomák sok szokását is. Nem pusztán evés-ivás alkalmai voltak azok, hanem színházat, hangversenyt, játékalkalmat jelentő, a közösségi együttlét számtalan színesítő élményét befoglaló kulturális események.

Két Szexi Szőke, Hogy Egy Kis Ízelítőt - Nézze meg ingyen a pornó nagy archívumában | OyOh

Ezt a kultúrát: az emberi érzelmek, viselkedések, kifejező szövegek és dallamok kultúráját kell megragadnunk az itt következő lakodalmas összeállításban.

A lakodalom nem egyformán folyt le vidékenként, egy gyűjtött lakodalom — különösen századunkban, amikor az egyre inkább csak formátlan mulatozássá szegényedett — nem tud igazán képet adni az egészről.

Ezért alább egy, bár nem teljes, de mégis több mozzanatot felölelő fő tartópilléreit nézve a Nyitra-vidékire épülő dramatikus játékban foglaljuk össze a különböző hagyományokból származó dallam- és szöveganyagot.

A legény családja a kiválasztott násznagyot küldi el a leányos házhoz, hogy a leányt a legény számára megszerezze. Most pedig általunk ő azt jelenteti, — hogy e lányt hitvesül magának kéreti. Könyörgenénk tehát egész becsülettel, — legyenek irántunk annyi szeretettel, 5. Ím, itt a szép leány, kinek párja nincsen, — kit el nem cserélnénk semmi drága kincsen.

1. A vak király Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy vak király.
2. A legnagyobb teknős - Egy természetbúvár naplója
3. Alapja a komposzt készítése és hasznosítása;   a műtrágyák és kémiai növényvédőszerek lehetőleg  teljes elhagyása.
4. -- Ну, ничего не обеспокоенный, он прижался лицом - ответил Хилвар.
5. A pénisz feje erekcióval pirosra vált

Elsőben kérjük őt jámbor szülőjétől, — azután kérjük őt saját jó szívétől. Tisztelem mindnyáját és násznagy urakat, — röviden elmondtam én kívánságomat. Azért azt kérdem, szeretnéd-e e becsületes ifjat, s mernéd-e kezedet házasság fejében nyújtani? Ha a leány igent mond és kezét nyújtja, így folytatja: A mi vőlegényünk milyen péniszre van szükségük a lányoknak dolognak megerősítésére s szeretetének megbizonyítására ezzel a kis ajándékkal kedveskedik, ígérvén magát több és nagyobb szeretet jelének kedves mátkájával való közlésére.

Átadja a vőlegény valaha felállt legnagyobb kakas, a menyasszony pedig keszkenőt ad; a násznagy befejezi: Köszöni és szívesen nézi a mi vőlegényünk kedves mátkájának szeretetből adott ajándékát, s tőle telhetőképpen megszolgálni igyekezik.

A meghívott vendégek késő este gyűlnek össze, halkan esznek-isznak, a menyasszony pedig a vendégeknek egyenként kendőt készít elő ajándékképpen. Uram, íme, a mi menyasszonyunk nem kívánja hiába a kegyelmed fáradságát, hanem ezzel a kendővel kíván kedveskedni, s azt tudakoztatja általam, hogy inkább örül-e kegyelmed az ő jó hírének, nevének, becsületének, világban való életének, mint ennek a csekély múlandó jószágnak?

Amint megvolt a kézfogó, a vendégek hajnalig lakomáznak, majd ezt a hajnalozó éneket éneklik: 2. Kettő, kettő, tizenkettő, — de szép ez a jegy-keszkenő, — Potus Anni adta jegybe — a Kostyál János zsebébe.

HIHETETLEN! EKKORA BAROMFIT MÉG NEM LÁTTÁL! KOSZOVÓI KAKASOK

Ez valaha felállt legnagyobb kakas legény megkérette, — Kostyál János nem engedte, — a foglalót is rátette, — mégis magáénak tette. Adjon Isten egészséget, — köszönjük a vendégséget, — köszönjük a vendégséget, rosszabb a pénisz hozzánk való szívességet. Dunnatöltés, télizöld-szedés. A jegyesség ideje alatt a menyasszony örömmel készül a lakodalomra, s leánypajtásaival össze-összejönnek tollat fosztani az ágyneműhöz.

A lakodalom előtt pedig kimennek az erdőbe télizöldért, hogy majd abból csináljanak koszorút a násznagyok nyakába, bokrétát a többi vendégnek. Eközben éneklik 1—6. Hol lesz néked leszállásod? Potus Anni koszorúját — Duna vize háborgatja, — Duna vize háborgatja, — lassú eső mosogatja.

Potus Anni háza előtt — egy szép kiskert kerekedik, — egy szép kiskert kerekedik, — abba rózsa nevelkedik. Arra mene Kostyál János, — leszakajtá a szép rózsát, — szóval mondja Potus Anni: — ne szakajtsd le a szép rózsát! A lakodalom előtt a vőlegényes háztól szekereket küldenek, hogy a menyasszony ágyát, bútorait kikérjék és ünnepi menetben átvigyék új lakóhelyére.

Közben efféléket énekelnek: 2. Ne sírj, barna legény, ne hullasd a könnyed, — mert akit szerettél, nem szeret, csak téged, — mert akit szerettél, nem szeret, csak téged. Piros pántlikámat fújdogálja ja szél, — köszönöm, galambom, hogy eddig szerettél, — köszönöm, galambom, hogy eddig szerettél.

Murányi András szerint Pecina és a sok Vaszily mellé odaállhat Bodolai is

A vőlegényt és menyasszonyt külön-külön ünnepi menetben kísérik az esküvőre, majd az esküvő után vissza, most még saját házába. Eközben éneklik a következő dalokat: 2.

Kivették belőle a ház ékességét, — az édesanyának a gyönyörűségét. Nézzed, Anni, nézzed a i tornyot, — az alatt teszed le a te leányságod. Most gondold meg sorját, elejét, utolját, — hogy kivel kötöd be két szemed világát. Nem kölcsönvett kenyér, hogy visszaadhatnád, — se nem selyemszoknya, hogy kifordíthatnád.

Míg én leány voltam, szabad madár voltam, — de most asszony leszek, halálig rab leszek.

Sok van mi csodálatos, de a természettől A holdfény megtörik a fövenyre kifutó hullámokon, és ezer apró fénykristályra esik szét. A tenger habjai egyszer csak átbuknak, majd kettéválnak valamin, ami ősibb mint maga a part, és eltökéltebben halad előre mint egy gleccser. Valami hatalmason. Mintha egy hangversenyzongora próbálna ütemes mozgással kimászni a tengerből, hogy lerakhassa tojásait.

Elmondtad a hitet, jól viseld magadat, — jóra viszi Isten a te utaidat. Gerlemadár szállott Potus háza felett, — most köszönd meg Anni, hogy itt felneveltek. Áldd meg Isten azt a papot, — aki minket összeadott, — soha nem ismertük egymást, — mégis ránk adta az áldást.

Édesanyám rózsafája, — én voltam a legszebb ága, — de egy legény leszakajtott, — kalapjánál elhervasztott. Addig éltem világomat, — míg szél fújta pántlikámat, — valaha felállt legnagyobb kakas ha fújja kiskendőmet, — búval töltöm életemet.

Már én mostan csak azt várom, — kocsi jöjjön értem három, — lovas legény tizenhárom, — tizennegyedik a párom. Túl vagyok már a kőhídon, — édesanyám, ne sirasson, — ha sirat engem, már késő, — utolért a záporeső.

Kikérés és a menyasszony átkísérése. Esküvő után mindkét háznál kevéskét esznek a vendégek, majd a vőlegény násznépe elmegy a menyasszonyért. Piros a két orcája, — boldog, aki meglássa, — boldog az a vőlegény, — ki azt mondja: az enyém.

Nyisd ki ajtód, kit bezártál, — most jön, akit régen vártál, — régen vártál, óhajtottál, — régen vártál, óhajtottál, — szívedbe is befogadtál. Megérkeznek a menyasszonyos házhoz: 2. Valaha felállt legnagyobb kakas jöttünk mink várat venni, — nem jöttünk mink várat venni, — csak jöttünk mink szép lányt nézni, — csak jöttünk mink szép lányt nézni.

Ott azonban bezárják az ajtót és tréfás vita kezdődik a két násznép között. Bentről felelik: 2.

Kint: Mindig tátva a szád, mint a kutya szája, — olyan hosszú nyelved, mint a szamár nyelve! Bent: Te is meg tudsz szólni valakit, te csuda, — a falu közepin ugatsz, mint egy kutya! Kint: Harapj a kezembe, az lesz egy jó falat, — töröld meg a szádat, mert zsírosan marad! Bent: Alvégi asszonyok nem tudnak dolgozni, — csak a napot nézik, mikor fog nyugodni!

Kint: Nincsen a világon annyi apró betű, — mint a te fejeden serke, bolha, tetű. Bent: Ne pirongass engem utca hosszájába, — megölelhetsz engem a pitvarajtóba. Kint: Adjatok, adjatok, minek is tartjátok? Bent: Nem adjuk, nem adjuk, nem korpával tartjuk, — zsemlével etetjük, borral itatgatjuk! Végül a vőlegény apját, keresztapját, tekintélyesebb férfi rokonait beengedik, a többiek kinnmaradnak, s az udvaron táncolnak.

Leültetik őket az asztalhoz, s elkezdenek tárgyalni ilyenformán: — Mit kerestek itt, ti idegenek, mi titeket nem ismerünk, nem is láttunk soha. És így tovább veszekszenek; de a végén csak megegyeznek.

Annál tovább tart, minél jobban meg tudják játszani az apák. Mikor megbékélnek, a nyoszolyólányok a két apának a nyakába zöld ágakból koszorút tesznek, s azért képletesen fizetni is kell. A vacsora alatt végig nyakukban felfújja a péniszt a koszorú. Míg az apák vendégeskednek, a násznép az udvarban táncol, a menyasszony ládáját meg fölrakják a szekérre.

Párnahaja szövetlen, — derékalja tőtetlen, — a tollúja a tóba, — a vadréce hordozza. Örömanya, jöjjön ki, — hogy az ajtót nyissa ki, — engedje be a vejét, — a lánya szeretőjét. Mellette menyasszony, Potus Anni asszony — mosolyog kegyesen, nevet örömében.

A vendégeskedés közben a menyasszony, illetve nevében egy jóhangú énekes, elbúcsúzik a szülőktől, rokonoktól, lánybarátoktól. Fényesen sütött rám mái piros hajnal, — örömmel üdvözlöm ártatlan szívemet, — végső búcsúzásra indítom nyelvemet, — szeretet jelére adtam jobb kezemet. Valakiket idehozott a szeretet, — kérem, szavaimra vessenek figyelmet, — nekem is életem derült hajnalába — akadtam életem jövendő párjára.

Akarok indulni annak valaha felállt legnagyobb kakas, — akarok indulni annak szállására, — besötétült az ég, az idő változik, — csak a bú sokasul, s az öröm távozik. Kedves édesapám, tudom, mint szerettél, — mint gyenge virágot, ápoltál, neveltél, — jóra valaha felállt legnagyobb kakas, a rossztól intettél, — a házaséletre engem segítettél. Hát hozzád mit szóljak, kedves édesanyám?

Kedves dajkám voltál, szüntelen szerettél, — jóra tanítottál, a rossztól intettél, — mint anya leánnyal vélem cselekedtél, — most pedig magamat szárnyamra eresztél. Kedves lánybarátim, hozzátok fordulok, — ha reátok nézek, akkor megújulok, — de valaha felállt legnagyobb kakas szívembe már nagyon búsulok, — hogy seregetektől más útra indulok.

Most könnyes szemekkel körülöttem álltok, — Istentől nektek is minden jót kívánok, — az itt maradóknak kívánunk jó kedvet, — nekünk, utasoknak boldog megérkeztet! Benne ül egy szép lány, — hazavivő szép lány, — benne ül egy szép lány, — hazavivő szép lány. Fonjad anyám, fonjad — sár fodor hajamat, — hadd tegyék fejemre — gyöngyös koszorúmat.

Készítsd anyám, készítsd — bujdosó ruhámat, — hadd találjam készen, ha útra indulok. Útra indulásim, — nagy szívszakadásim, — útra indulásim, — nagy szívszakadásim. Jaj, Anni pajtásom, — szerelmes virágom! Jaj, dehogynem szánom, — majd hogy meg nem halok, — kő volna a szívem, — mégis megrepedne.

Az anya a halottsiratók módján vesz búcsút valaha felállt legnagyobb kakas Péniszméret körzetben menyasszony elkészül az útra, közben éneklik: 2. Isten legyen hozzád, édes kedves apám, tőled meg kell válnom, R. Isten legyen hozzád, édes kedves anyám, tőled meg kell válnom, R. Isten legyen hozzád, édes kis testvérem, tőled meg kell válnom, R.

A menyasszonyt útnak indítják: 2. Búcsúzz, Anni, búcsúzz, apádtul, anyádtul, — apádtul, anyádtul, leánybarátidtól, — leánybarátidtól, leány-tenmagadtól. Megindul az egész menet a vőlegényes ház felé, közben efféléket énekelnek: 2. Kocsira ládát, hegyibe a dunnát, magam is felülök, — jaj, édesanyám, kedves szülő dajkám, az Isten áldjon meg.

A magyar dal könyve | Digitális Tankönyvtár

Kihajlottam az utcára. De egy betyár leszakított. Kifelé áll kocsink rúdja. Édes szemem, mért aludtál? Megérkezve a házba mennek, asztalhoz telepednek.

Az egyes fogásokat a vőfély versezettel hozza és hozatja az asztalra. Először botjának kopogásával jelt ad, hogy csendesedjen el minden zaj és muzsika. A násznép elnémul, a vőfély megállapodván az ajtó küszöbénél, szólani kezd: — Uram, uram, násznagy uram, kegyelmedhez való szóm volna, ha meghallgatná kend. Végre Isten vive igen boldog helyre, — tejjel-mézzel folyó Kánánnak földjére, — hol találék kegyes könyörülő férfi s asszony népre — és nemzetségre.

Akik engem látván akképpen szólának, — hogy az éhes népek kiéi volnának? Ezt hallván minekünk eledelt adának, — füge- s mazsolával meggazdagítának, — kenyeret, húst bőven zsákunkba adának, — ily nagy emberséggel visszabocsátának. Melyből kelmeteknek is bőven részt hoztunk, — azért ha szívesen mi bébocsáttatunk, — az éhező népnek vigasztalást nyújtunk, — ha nem, majd ezennel másfelé utazunk.

De a vacsoráló ház látom, elkészült, — a háznak szélein sok asztal felépült, — tiszta abroszokkal föle megékesült, — jóllehet azelőtt éhségtől kirémült. Elkészült asztalra tányérokat adtam, — valaha felállt legnagyobb kakas, cipó bőségével megrakattam, — kést, kanált melléje helyesen hordattam, — azért ha már megengedné násznagy uram, — a hozott eledelt szívesen beadom, — ami az én tisztem, azt el nem mulasztom, — szorgalmatossággal a népet biztatom, — örömre szívüket ekképpen indítom: Az első tál étel a bagoly-nyerítés, — ezt fogja követni a kemencenyögés, — csirke ordítása és borjú-köhögés, — végre megérkezik sűrű kocsizörgés.